Lehet, hogy már 2011 évben nem éri meg hitelünket átváltani ?
A világválság okozta ijedtségben sokfelé - nem csak Magyarországon - korlátozták, megszüntették új hitelek kiadását svájci frankban. Ennek az óvintézkedésnek viszont ugyanaz a mellékhatása, mint annak, hogy a kelet-európai bizalomvesztés véget vetett a piaci hozamelőny játéknak (carry trade): hozzájárul a svájci frank felértékelődéséhez. Hiszen újabban szinte nincsenek új adósok és befektetők, akik eladnának svájci frankot.
A hitel aktiválásakor ugyanis, amikor az adós számára hazai valutára váltja a bank a devizahitelt, valójában eladja a külföldi valutát az adós nevében. Most csak a régi adósok törlesztései hatnak a piacon, vagyis veszik a svájci frankot, ami drágítja azt.
A svájci frank drágulásának persze más okai is vannak. Az egyik a Svájcról alkotott "megbízható" nemzetközi összkép és a rendszeresen nagy svájci fizetési mérlegtöbblet, ami ösztönzi, hogy a piaci és nem piaci szereplők afféle kincsképző eszköznek, tartalékvalutának tekintsék és akképp vásárolják is a svájci frankot. Ez Svájcnak is jót tesz mint az egyensúlyi tényezők egyik eleme, amennyiben segít korlátozni az inflációt.
Csakhogy a mérlegnek van másik serpenyője is: a deflációs veszély, amit a túl erős frank okozhat. Ezért a Svájci Nemzeti Bank tavaly júniusig frankeladással fékezte a túlzott felértékelődést. Utána úgy ítélte meg, hogy a veszély enyhült és világgazdaság is kilábalt már annyira a válságból, hogy az exportot ne fenyegesse a túlzottan az erős frank. Úgyhogy a frankeladást abbahagyta.
E három tényező együtt drágította meg a frankot tavaly. Mostanában a frank menedékvaluta szerepe került előtérbe: az utóbbi hetekben tapasztalt spekulációs kilengéseit az euróövezeti államadósság-válsággal kapcsolatos, naponta változó piaci közérzet vezérli, miközben - és talán épp az árfolyam-alakulás tisztán spekulációs jellege miatt - még nincs jele annak, hogy a svájci központi bank be akarna avatkozni.
A legutóbbi, decemberi döntésével változatlanul nulla közelében tartotta kamatcélját, egyszersmind kilátásba helyezte a nyílt piaci beavatkozás lehetőségét, ha "defláció fenyegetne". Mivel azonban ezt nem követte tett, a piacon nem számítanak arra, hogy a svájci központi bank ismét megjelenik eladóként a piacon. A legközelebbi iránymutatás csak márciusban esedékes a banktól.
Aki tehát ezek után svájci frank hitelét euróhitelre szeretné átváltani, annak - a kísérő költségektől eltekintve - a következőket érdemes megfontolnia:
- a svájci frank kamata történelmi távlatban a legalacsonyabb, nem csak a forintkamathoz, hanem az euró- és a dollárkamathoz képest is,
- az átváltással együtt járó, nagy tömegű frankvásárlás megemelheti a frank árát, amitől az átváltás előbb-utóbb mind többe kerülhet, utána viszont a frankhitelek törlesztésének fokozatos megszűnése leverheti a frank árfolyamát, ami csalódást okozhat annak, aki korán dönt az átváltás mellett,
- és talán a legfontosabb: napi spekulációs árfolyam-ingadozásokra nem lehet hosszú távú döntést alapozni.
